2011. június 25., szombat

Júl. 5. Tízmilliószoros Nap

Este 6 órától latin- és jazzimprovizációk gitárra, "ki mit tud a teáról és kávéról" kvízjáték könyvnyereményekkel, jeges tea variációk...

Nem csak buddhistáknak :)

A nap jelentőségéről itt olvashatsz.

2011. június 21., kedd

Mucha és a szecesszió

Alfons Maria Mucha, aki 1860-ban a csehországi Ivančicében született, 17 évesen Bécsbe költözött, és ott színpadi díszleteket készített. Majd a Monarchiából induló fiatal művészek szokásos vándorútja következett: 1885 és 1887 között a müncheni akadémián, 1888-tól a párizsi Julian Akadémián, majd a Colarossi Akadémián tanult. Ezekben az időkben, sok pálya- és kortársához hasonlóan gyakran nélkülözött.
A művészi sikert az 1894-es év hozta el számára. Díjat nyert a párizsi Salon kiállításán, és még ugyanebben az évben - bizánci mozaikokat idéző stílusban - elkészítette Sarah Bernhardt színésznő megrendelésére Victorien Sardou: Gismonda c. drámájának plakátját. A színezett litográfia igényes technikájával nyomtatott, hosszúkás formátumú plakát stílusában és szemléletében is megújította a színházi plakát műfaját. Nem egy jelenetet ábrázolt, hanem a dráma teljességét érzékeltette a nézővel egy kifejező, de stilizált mozdulaton keresztül. Nem csoda, hogy a rajongással körülvett párizsi híresség szerződtette Muchát. Hét évig készített Bernhardt és színháza, a Theatre de la Renaissance számára plakátokat.

Biscuits Lefévre-Utile (Mucha Trust 2009, Prágai Iparművészeti Múzeum /UPM)
Évszakok: Nyár, 1896 (Mucha Trust 2009, Morva Galéria, Brno/MG Brno)

Dekoratív pannói közül az Évszakok első, 1896-ban megjelent sorozata átütő sikert aratott. Ez a műtipus a 19.század végi polgári tömegkultúra része volt. Sokan készítettek hasonlókat, de olyan tervezőművészi és igényes kiviteli színvonalat, mint Muchának a Champenois nyomda részére készített sorozata, mások nem értek el.

A mozdulatok keresettek, szinte szimbolistán stilizáltak, rögzítésükben a kor új vívmánya, a modelltanulmányokat helyettesítő, beállított fotográfia segíti Mucha munkáját.
Az 1902-ben megjelent a Documents Décoratifs album egyfajta összefoglalása mindannak, amivel Mucha 1900 körül foglalkozott, amikor valóban szecessziós művészként az iparművészet minden ágában alkotott. A táblák nagy része az Art Nouveau gazdag stílusában megtervezett használati tárgyakat, bútorokat, ékszereket, betűtípusokat, textíliákat, drapériákat, tapétákat mutat be.

Az 1900-as Párizs Világkiállításra ő dekorálta Bosznia-Hercegovina pavilonját, és ő készíti az osztrák kiállítás plakátját is. Emelett Párizsban a Houbigant parfümériának és a Fouquet ékszerboltnak dolgozott. Sikerei csúcsán, 1904. február végén Mucha az Egyesült Államokba hajózott. Itt Muchát az Art Nouveau vezető képviselőjeként üdvözölték. Ezt a stílust az Egyesült Államokban épp az ő színházi plakátjai tették ismertté, amelyek Sarah Bernhardt amerikai turnéit kísérték. Egy sor fiatal amerikai művész tanult már korábban Mucha párizsi műtermében, ők szeretettel és büszkén fogadták mesterüket. Mucha a New York-i felsőbb körök hölgyeinek a portréit kezdte festeni. Ezekből az olajképekből azonban hiányzott pasztell portréinak közvetlensége és elevensége.

Hajnal, 1899 (Mucha Trust 2009, Prágai Iparművészeti Múzeum/UPM)

1910-ben tért vissza családjával Csehországba, mert 1909 karácsonyán ígéretet kapott Charles R. Crane milliomostól, hogy finanszírozza monumentális mitológiai-történelmi ciklusát, a Szláv eposzt. Ezért települt vissza hazájába, ahol a zbirohi kastélyban élete nagy álmának megvalósításához szükséges tágas műtermet bérelt.
Mucha elképzeléseiben a szláv testvériségen alapuló cseh nemzeti identitás erősítésének eszméje jelent meg. A festményein használt szláv jelképeket a szlávok korabeli jellegzetességei alapján alkotta meg. Mucha amerikai tartózkodása idején kapott megbízást a Slavia biztosító társaság jelképének megtervezésére. A fehér ünnepi köntöst viselő nőalak a művész számára a pravoszláv eszmék megtestesítőjévé vált, és központi figurája lett a régóta dédelgetett álom, a Szláv eposz című, messianisztikus képciklusnak, mely a cseh történelmi festészet legimpozánsabb képsorozata. Az 1913-ban elkészültSzláv eposz húsz festményből álló sorozatát 1928-ban Prága városának ajándékozta.

Csehszlovákia megalakulása után ő tervezte az új állam bélyegeit és bankjegyeit. 1939-ben Csehország annektálásakor a Gestapo az elsők közt tartóztatta le, és bár szabadon engedték, a börtönben kapott tüdőgyulladást soha nem heverte ki.

Forrás: epiteszforum.hu

Carmani-termékek kaphatóak a Mosoly Tee boltjában.

2011. június 3., péntek

Ajándékozói Garancia és Vásárlási Utalvány




Ajándékoznál, de nem tudsz dönteni? 2000 forintos ajándékvásárlás fölött mi vállaljuk a kockázatot: garancialevelet csomagolunk az ajándék mellé (természetesen ár nélkül, csak tartalommal), és ha nem tetszik az ajándékozottnak, amit neki szántál, nálunk bármire becserélheti.

Ha még ez is túl kockázatos, Neked találtuk ki a Vásárlási Utalványt, mely 1000 forintos címletekben kapható.


A XIII. kerületi Hírnökben írták


A Klimt-motívumok sorsa


Gustav Klimt (festőművész, Baumgarten, Ausztria, 1862. július 14.–1918. február 6.) még húsz éves sem volt, amikor – testvérével együtt – már jelentős megrendelésekhez jutott színházak és báltermek dekorációjára, freskóinak elkészítésére. Ebből az időszakból származó művei még nem sokban különböztek a kor hasonló alkotásaitól: a hangsúly az alakok és a környezet esztétikus megjelenítésén, az emberi test szépségének bemutatásán volt. Amikor azonban testvére váratlan halála miatt ezeknek a nagyméretű megrendeléseknek a kivitelezésében egyedül maradt, stílusa sokkal személyesebbé, bátrabbá vált. 1894-ben, 32 éves korában három tervet készített, a Gyógyítás, a Jog és a Filozófia allegorikus megformálására, amellyel elnyerte a bécsi egyetem dísztermének freskóira kiírt pályázat díját. A joggal elvárt siker helyett azonban hosszú évekig eltartó viták és vádaskodások következtek, melyet Klimt meztelen alakjai, sajátos szimbólumai váltottak ki, és amelyek megbotránkoztatták a kor kritikusait és nézőit. Klimt végül lemondott a korábban részére megítélt pénzdíjról, és ettől kezdve művészetének egyik legfontosabb alapeleme a női szépség bemutatása, furcsa, művészi és filozófiai ellentmondásba került. A Dina Vierny Alapítvány Gustav Klimt erotikus rajzai címmel 120 olyan alkotást mutat be 2005-ben, amelyeket Klimt életében szinte senki sem láthatott. Hogy ennek a tartózkodásnak Klimt korábbi keserű tapasztalata volt-e az oka, vagy esetleg a művész eredendő zárkózottsága, nem tudhatjuk, de valószínűleg Klimt jogosan gondolta, hogy a kor még nem érett ezeknek a rajzoknak a helyes megítélésére. Méltán világhírű, dekoratív festményein a nők a hideg, távolságtartó szépség és elegancia megtestesítői, esetleg az anyaság szimbólumai, ezzel szemben az ugyanebben az időben készült rajzai egészen más fogantatásúak. A kiállítás első felében látható korai rajzokon (1902–1905) Klimt rajztudása – vagy talán saját lelki karaktere – még nem elég érett ahhoz, hogy egységes, minden szempontból kimagasló munkák kerüljenek ki keze alól, egyes képei valóban csak tanulmányok. Rajztudásának tökéletesedésén kívül azonban valószínűleg Freud 1905-ben megjelent alapvető műve a „Három tanulmány a szexualitás elméletéről” is hozzájárulhatott ahhoz, hogy az ezután keletkező rajzokon a női szépség mellett a feltárulkozás, a szexualitás igénylése és extázisa, a gyönyör mindent elsöprő ereje uralkodik. Az a női szerep és magatartás, ami a századforduló előtt általános és elfogadott volt, és amit Klimt korai képei is erősíteni igyekeztek, nevezetesen, hogy a nő egyrészt az allegorikus és többnyire elérhetetlen abszolútumok megtestesítője, másrészt az anyaság, az élet folytatásának jelképe, Freud művének megjelenésével egy csapásra átalakult. Az önálló létezés, a saját lélekhez, és még inkább a saját testhez és élvezethez való jog a nemcsak a nők társadalmi szerepét változtatta meg, de a férfiak róluk alkotott véleményét is. Míg Klimt festményein a színek főszerephez jutnak, addig rajzairól minden dekoratív elemet tudatosan száműz: az egyetlen ami, megmarad az a női test szépsége és titka. A közönségnek szánt világhírűvé vált festményein és nagyméretű, dekoratív alkotásain Klimt a női testet szinte mindig álló helyzetben ábrázolta, istennői tartásban, akiknek alakját tobzódó gazdagságú ruhák, ékszerek borítják, többnyire kalapot, sálat viselnek, csak sejtetve szépségüket. Ezzel szemben rajzain a modellek elementáris erővel jelenítik meg, minden szégyenérzetet félretéve, a nők szexuális vágyait, az odaadás, a befogadás és az egyesülés pillanatait. Ceruzájának finomsága képes egyszerre visszaadni a test hajlatainak és lágyságának szépségét, de a szexualitás igényének, beteljesedésének minden keménységét is. Klimt igazán nagy művész, mert a rajzok hangsúlyozott erotikája ellenére egyetlen képén sem lép át az obszcenitás vagy a pornográfia területére, igazán magas szintű rajztudása és páratlan művészi finomsága olyan harmóniában tartja ezeket a leheletfinom alkotásokat, amely sem a férfiak nőkbe vetett ösztönös tiszteletét, sem a nők érzékenységét nem sérti.


(Forrás: artportal.hu)

Carmani-kerámiák Klimt-motívumokkal kaphatóak nálunk!