Ma bejött egy srác, olyan szűk zsebű egyetemistaforma, ajándékot keresett a barátnőjének. Megkérdeztem, hogy valamilyen különleges alkalomra-e. Á nem, csak úgy. Ezen meghatódtam, és amíg az együtt kiválasztott finomságokat összecsomagoltam, Ajándékozói Garanciát írtam, dicsértem őt, hogy milyen szép ez, és meglepő, hogy vannak még férfiak, akik
csak úgy is visznek ajándékot a kedvesüknek.
Később egy pillanatra átszaladtam a szomszédba, s ahogy visszaértem, tártam az ajtót, majdnem fellöktem egy lányt, aki bent a boltban a lépcsőn ácsorgott és telefonált. Mikor befejezte, megkérdeztem, segíthetek-e, mire ő, hogy mindent odatett a pultra, amit meg szeretne vásárolni, bölcsességet is húzott a kaspóból, úgyhogy fizetne. Hát ez nagyon tetszett! Hogy valaki ennyire otthon érzi magát nálunk! Ugyanakkor mulatságos is, még sokáig kuncogtam magamban a helyzeten.
