Álmodtam egy kislányról.
Édesapjával szoktak a bolt előtt járni, olykor a kint napozó kutyusomat simogatni. Köszönünk egymásnak, semmi több. Hogy mondjam el egy idegennek, hogy álmodtam a betegsége ellenére, vagy éppen azért tündéri lányáról? Várakozó álláspontra helyezkedtem néhány hétig.
Nemrég, mikor nem találták a négylábút, sajnálkozásomra azt felelte az apa, hogy "nem baj, mi mindig annak örülünk ami van". Ezen kissé felbátorodtam. Pénteken megláttam, hogy egyedül van, kiléptem hozzá az utcára, behívtam, elmeséltem az álmomat. Értette és őszintén köszönte a megerősítést. Aztán tovább kellett szaladnia, búcsúzóul még azt mondta, szívesen visszajönne beszélgetni. Egész délután nyüzsgés volt a boltban, és később láttam ahogy visszatér, a kirakatból int, hogy majd máskor, amikor nem lesz bent senki.
Később egy törzsvevő az orvosa és annak asszisztense számára kért ajándék-teaötletet, hálát akart adni életmentő, kedves bánásmódjukért. Erről jutott eszembe a reggel beérkezett, még ki se bontott, sose látott-szagolt-kóstolt, létezésünk óta először katalógusból rendelt gyümölcstea, a Hálaadás. Együtt nyitottuk fel. Először az illata bűvölt el, majd elámultunk a tea szépségén. Hatalmas datolya, füge, áfonya, alma, sütőtök, mandula, kardamom és fahéjdarabok gurultak elénk! Egyszerre derült fel az arcunk, felkiáltottunk, és csak a pult akadályozta meg, hogy egymás nyakába ugorjunk. Szép, üvegablakos dobozt választottunk hozzá. Szárnyaló kedvvel zártuk le őket, és az ügyletet is.
Késődélután megérkezett egy zarándoktársam, aki még reggel egy becsomagolandó ajándék-listával lepett meg a facebook-oldalunkon, este egy babaváró családhoz készült vendégségbe. Ezt a nap elvarázsoltságában nem volt érkezésem teljesíteni. Csak ekkor fogtam neki a válogatásnak, és közben elmeséltem a korábbi eseményeket, majd megkérdeztem, a hallottak alapján nem lenne-e kedve az egyik ötletét erre a teára módosítani? Egy új élet születéséért is lehet hálát adni. Volt kedve. Bízom benne, hogy jól döntöttünk.
