2010. november 21., vasárnap

Dsida Jenő: Esti teázás

Az ódonművű óra ver,
a mennyezeten pókok szőnek.
Homlokodon bánat hever,
bánata özvegy, néma nőnek,
ki fogyton vékonyul, mint a hold,
mert arra gondol, ami volt
s hunyó tűznél fonnyadva fázik
és arra gondol, aki holt,
míg zöld, nagyárnyú lámpa mellett
magányosan, csendben teázik.

S akkor jövök. Halk nesze sincs
saruimnak, mikor belépek.
Nesztelen moccan a kilincs,
borzadva néznek rám a képek.
– Én is teázom, kedvesem... –
mondom lágyan és kedvesen.
A húnyt parázsnak lángja támad.
És felakasztom csendesen
kék sapkád mellé a fogasra
fénylő, mennyei glóriámat.



Nézz be hozzánk ! www.mosolytee.hu

4 megjegyzés:

  1. Zsörtölődés Hanneloréval

    Mondd, te átok!
    Van még teátok?
    Mért kérdezel vissza,
    hogy: Was? meg Warum?
    Naná, hogy kell bele
    egy pohárka rum!
    :)

    VálaszTörlés
  2. Szia Trendo!

    Épp tegnap adtam oda a főzőkanalas könyvedet Mikulásra valakinek! No nem a boltit, azok még megvannak, hanem abból egyet, amiket tavaly ilyentájt vásároltam fel privát, éppen ajándékozás céljára :)
    Örülök, hogy itt jártál, bár a Csanádyba is benézhetnél, kávéra mindig a vendégem vagy!

    VálaszTörlés