Mucha és a szecesszió

Alfons Maria Mucha, aki 1860-ban a csehországi Ivančicében született, 17 évesen Bécsbe költözött, és ott színpadi díszleteket készített. Majd a Monarchiából induló fiatal művészek szokásos vándorútja következett: 1885 és 1887 között a müncheni akadémián, 1888-tól a párizsi Julian Akadémián, majd a Colarossi Akadémián tanult. Ezekben az időkben, sok pálya- és kortársához hasonlóan gyakran nélkülözött.
A művészi sikert az 1894-es év hozta el számára. Díjat nyert a párizsi Salon kiállításán, és még ugyanebben az évben - bizánci mozaikokat idéző stílusban - elkészítette Sarah Bernhardt színésznő megrendelésére Victorien Sardou: Gismonda c. drámájának plakátját. A színezett litográfia igényes technikájával nyomtatott, hosszúkás formátumú plakát stílusában és szemléletében is megújította a színházi plakát műfaját. Nem egy jelenetet ábrázolt, hanem a dráma teljességét érzékeltette a nézővel egy kifejező, de stilizált mozdulaton keresztül. Nem csoda, hogy a rajongással körülvett párizsi híresség szerződtette Muchát. Hét évig készített Bernhardt és színháza, a Theatre de la Renaissance számára plakátokat.

Dekoratív pannói közül az Évszakok első, 1896-ban megjelent sorozata átütő sikert aratott. Ez a műtipus a 19.század végi polgári tömegkultúra része volt. Sokan készítettek hasonlókat, de olyan tervezőművészi és igényes kiviteli színvonalat, mint Muchának a Champenois nyomda részére készített sorozata, mások nem értek el.

A mozdulatok keresettek, szinte szimbolistán stilizáltak, rögzítésükben a kor új vívmánya, a modelltanulmányokat helyettesítő, beállított fotográfia segíti Mucha munkáját.

Az 1902-ben megjelent a Documents Décoratifs album egyfajta összefoglalása mindannak, amivel Mucha 1900 körül foglalkozott, amikor valóban szecessziós művészként az iparművészet minden ágában alkotott. A táblák nagy része az Art Nouveau gazdag stílusában megtervezett használati tárgyakat, bútorokat, ékszereket, betűtípusokat, textíliákat, drapériákat, tapétákat mutat be.

Az 1900-as Párizs Világkiállításra ő dekorálta Bosznia-Hercegovina pavilonját, és ő készíti az osztrák kiállítás plakátját is. Emelett Párizsban a Houbigant parfümériának és a Fouquet ékszerboltnak dolgozott. Sikerei csúcsán, 1904. február végén Mucha az Egyesült Államokba hajózott. Itt Muchát az Art Nouveau vezető képviselőjeként üdvözölték. Ezt a stílust az Egyesült Államokban épp az ő színházi plakátjai tették ismertté, amelyek Sarah Bernhardt amerikai turnéit kísérték. Egy sor fiatal amerikai művész tanult már korábban Mucha párizsi műtermében, ők szeretettel és büszkén fogadták mesterüket. Mucha a New York-i felsőbb körök hölgyeinek a portréit kezdte festeni. Ezekből az olajképekből azonban hiányzott pasztell portréinak közvetlensége és elevensége.

1910-ben tért vissza családjával Csehországba, mert 1909 karácsonyán ígéretet kapott Charles R. Crane milliomostól, hogy finanszírozza monumentális mitológiai-történelmi ciklusát, a Szláv eposzt. Ezért települt vissza hazájába, ahol a zbirohi kastélyban élete nagy álmának megvalósításához szükséges tágas műtermet bérelt.
Mucha elképzeléseiben a szláv testvériségen alapuló cseh nemzeti identitás erősítésének eszméje jelent meg. A festményein használt szláv jelképeket a szlávok korabeli jellegzetességei alapján alkotta meg. Mucha amerikai tartózkodása idején kapott megbízást a Slavia biztosító társaság jelképének megtervezésére. A fehér ünnepi köntöst viselő nőalak a művész számára a pravoszláv eszmék megtestesítőjévé vált, és központi figurája lett a régóta dédelgetett álom, a Szláv eposz című, messianisztikus képciklusnak, mely a cseh történelmi festészet legimpozánsabb képsorozata. Az 1913-ban elkészültSzláv eposz húsz festményből álló sorozatát 1928-ban Prága városának ajándékozta.

Csehszlovákia megalakulása után ő tervezte az új állam bélyegeit és bankjegyeit. 1939-ben Csehország annektálásakor a Gestapo az elsők közt tartóztatta le, és bár szabadon engedték, a börtönben kapott tüdőgyulladást soha nem heverte ki.

Forrás: epiteszforum.hu

Carmani-termékek kaphatóak a Mosoly Tee boltjában.