Gustav Klimt (festőművész, Baumgarten, Ausztria, 1862. július 14.–1918. február 6.)még húsz éves sem volt, amikor – testvérével együtt – már jelentős megrendelésekhez jutott színházak és báltermek dekorációjára, freskóinak elkészítésére. Ebből az időszakból származó művei még nem sokban különböztek a kor hasonló alkotásaitól: a hangsúly az alakok és a környezet esztétikus megjelenítésén, az emberi test szépségének bemutatásán volt. Amikor azonban testvére váratlan halála miatt ezeknek a nagyméretű megrendeléseknek a kivitelezésében egyedül maradt, stílusa sokkal személyesebbé, bátrabbá vált. 1894-ben, 32 éves korában három tervet készített, a Gyógyítás, a Jog és a Filozófia allegorikus megformálására, amellyel elnyerte a bécsi egyetem dísztermének freskóira kiírt pályázat díját. A joggal elvárt siker helyett azonban hosszú évekig eltartó viták és vádaskodások következtek, melyet Klimt meztelen alakjai, sajátos szimbólumai váltottak ki, és amelyek megbotránkoztatták a kor kritikusait és nézőit. Klimt végül lemondott a korábban részére megítélt pénzdíjról, és ettől kezdve művészetének egyik legfontosabb alapeleme a női szépség bemutatása, furcsa, művészi és filozófiai ellentmondásba került. A Dina Vierny Alapítvány Gustav Klimt erotikus rajzai címmel 120 olyan alkotást mutat be 2005-ben, amelyeket Klimt életében szinte senki sem láthatott. Hogy ennek a tartózkodásnak Klimt korábbi keserű tapasztalata volt-e az oka, vagy esetleg a művész eredendő zárkózottsága, nem tudhatjuk, de valószínűleg Klimt jogosan gondolta, hogy a kor még nem érett ezeknek a rajzoknak a helyes megítélésére. Méltán világhírű, dekoratív festményein a nők a hideg, távolságtartó szépség és elegancia megtestesítői, esetleg az anyaság szimbólumai, ezzel szemben az ugyanebben az időben készült rajzai egészen más fogantatásúak. A kiállítás első felében látható korai rajzokon (1902–1905) Klimt rajztudása – vagy talán saját lelki karaktere – még nem elég érett ahhoz, hogy egységes, minden szempontból kimagasló munkák kerüljenek ki keze alól, egyes képei valóban csak tanulmányok. Rajztudásának tökéletesedésén kívül azonban valószínűleg Freud 1905-ben megjelent alapvető műve a „Három tanulmány a szexualitás elméletéről” is hozzájárulhatott ahhoz, hogy az ezután keletkező rajzokon a női szépség mellett a feltárulkozás, a szexualitás igénylése és extázisa, a gyönyör mindent elsöprő ereje uralkodik. Az a női szerep és magatartás, ami a századforduló előtt általános és elfogadott volt, és amit Klimt korai képei is erősíteni igyekeztek, nevezetesen, hogy a nő egyrészt az allegorikus és többnyire elérhetetlen abszolútumok megtestesítője, másrészt az anyaság, az élet folytatásának jelképe, Freud művének megjelenésével egy csapásra átalakult. Az önálló létezés, a saját lélekhez, és még inkább a saját testhez és élvezethez való jog a nemcsak a nők társadalmi szerepét változtatta meg, de a férfiak róluk alkotott véleményét is. Míg Klimt festményein a színek főszerephez jutnak, addig rajzairól minden dekoratív elemet tudatosan száműz: az egyetlen ami, megmarad az a női test szépsége és titka. A közönségnek szánt világhírűvé vált festményein és nagyméretű, dekoratív alkotásain Klimt a női testet szinte mindig álló helyzetben ábrázolta, istennői tartásban, akiknek alakját tobzódó gazdagságú ruhák, ékszerek borítják, többnyire kalapot, sálat viselnek, csak sejtetve szépségüket. Ezzel szemben rajzain a modellek elementáris erővel jelenítik meg, minden szégyenérzetet félretéve, a nők szexuális vágyait, az odaadás, a befogadás és az egyesülés pillanatait. Ceruzájának finomsága képes egyszerre visszaadni a test hajlatainak és lágyságának szépségét, de a szexualitás igényének, beteljesedésének minden keménységét is. Klimt igazán nagy művész, mert a rajzok hangsúlyozott erotikája ellenére egyetlen képén sem lép át az obszcenitás vagy a pornográfia területére, igazán magas szintű rajztudása és páratlan művészi finomsága olyan harmóniában tartja ezeket a leheletfinom alkotásokat, amely sem a férfiak nőkbe vetett ösztönös tiszteletét, sem a nők érzékenységét nem sérti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése