Ismét egy mese a Csanády utcából.
Mikor még az építési munkálatokkal voltam elfoglalva, a vagy félévszázada szemben dolgozó faesztergályos-bácsi mesélte, hogy Kínában vagy Japánban (épp nem figyeltem oda, hol) az elsőgenerációs teakereskedő fadobozba rejt a kedvenc teáiból egy-egy csipetnyit. A doboz átveszi az illatokat, generációról generációra őrzik a boltban, hozzáteszik a magukét, és minden újabb nemzedék megszagolhatja az elődök teáinak nyomát.
A napokban kaptam egy fadobozt a bácsitól. Császárfából esztergálta. Abból, amit a Lipótmezei Sárga Ház parkjából vágtak ki.
A kedvességen túl ennek vajon mi lehet az üzenete? Hogy az is bolond, aki ilyen időkben teaboltot nyit? :D
Nézz be hozzánk ! www.mosolytee.hu
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
elég nyilvánvaló az üzenet és nincs is nagyon rejtve. mióta a lipótot bezárták, a potenciális ápoltak a teabolt körül csoportosulnak. :))
VálaszTörlésDe helyes történet ez is. :)
VálaszTörlésA zseni és az őrült között csak egy teafűnyi a távolság. De az Nálad megvan!
Vagy ki tudja...
VálaszTörlésNem lehetsz ebben sem biztos, Kaktuszka.
Barceo, magadról beszélsz?
VálaszTörlésPersze Te potenciális ápoló is lehetnél.
:D
A bácsi tünemény, adott már pusziért mézcsorgatót, amikor avval akartam meghálálni egy ismerős segítségét. És bár nem nagy teás, a szamovárkísérleteimnek önfeláldozóan alávetette magát ő is. :)
Díjaztalak :)
VálaszTörlésBera, ezt, vagy a másikat? Én a másikon köszöntem meg :)
VálaszTörlés