Tizenegy éve tudok a teaházról, eleinte gyakran látogattam, ám néhány éve nem jártam ott. Most februárban egy születésnapi ebéd és valami fontos intézni való közötti szabad órámban hirtelen eszembe jutottak. Borús, hideg februári nap az Oktogonnál, kézenfekvő volt, hogy oda üljek be egy csésze teával testben, lélekben felmelegedni.
Egy ideje ücsörögtem már, amikor eszembe jutott megkérdezni, milyen lehetőségei lennének itt egy viszonteladónak. A felszolgáló fiú egy háttal álló mokány figurára mutatott, hogy őt kérdezzem, így ismerkedtem meg ismét Istvánnal. Elölről is legfeljebb biciklis futárnak látszott.
Most már együtt ültünk teához, beszélgettünk a Szigetről, társadalomról, motivációkról, és egy cseppet teáról is. Felállva számomra evidens volt, hogy velük szeretnék együttműködni. Megerősített, hogy azóta bármerre járok, mérlegszaküzlettől kandiszcukrosig, mindenhol azt hallom, hogy korrekt, megbízható üzletfelek. Személyesen is tapasztalom a segítőkészségüket, legyen kölcsönszamovárról vagy könyvelőről szó.
Szeretem ezt a regényt, aznap a születésnapom volt éppen, oroszlán az aszcendensem, és vörös a hajam...
Örülök ennek az együttműködésnek!
VálaszTörlésA könyv kapcsán kérdem, hogy akinek borsódzik a háta az ezoterikától és asztrológiától, annak érdemes elolvasni vagy sem?
A túl nagy ellenállás elzárhatja azt az infót is, ami egyébként hasznosítható lenne bármely ember számára.
VálaszTörlés... No bár ha úgy olvasod Kaktuszka, mint a Gyűrűk Urát, vagy bármilyen fantasyt...
Legfeljebb nem tetszik, és félbehagyod.
Oké, a fantasy-s megközelítés tetszik. Bár, ha átsüt, hogy ez nem "játék", hanem komolyan gondolja, akkor földhöz vágom.
VálaszTörlésÉn amondó vagyok, tégy belátásod szerint, Kaktuszka.
VálaszTörlés