Szétszórtság

A tavasz elején eltulajdonították a táskámat, noha szorosan mellette ültem, hogy vigyázzak rá. Hozzátartozóim szerint amilyen szórakozott vagyok mostanában, a fejemet is elvihetnék, azt is csak arról venném észre, hogy nincs hová az ételt betennem. Még épp csak elkezdtem az ügyintézést, épp csak túl voltunk a többszörös zárcserén, amikor is ...

Néhány nap múlva háromszor voltam a Domus Áruházban. Először egy óra tájban ugrottam be körülnézni, hátha találok valamit az üzletberendezés kiegészítéséhez. Találtam. Nem akaródzott a táskámban írószer után turkálni, gondoltam megjegyzem a paramétereket. Mire hazaértem, természetesen mindent elfelejtettem. Három órakor vissza, de csak úgy egy szál ruhában, bérletemet és tollamat a határidőnaplómba tűzve, kulcsomat szorongatva felugrottam a villamosra. Hazafelé, már majdnem otthon vettem észre, hogy nincs meg a kulcscsomó. Mivel táska nem, így telefon se volt nálam. Szerencsére a szétszórtságom ellenére bevillant, hogy visszamehetnék az áruházba körülnézni. Négykor tehát ismét a Domusban. A kulcs épp ott hevert, ahol legutoljára nézegettem valamit. Nem értem, hogy tehettem le.

Nemrég egy palotai nagykereskedőtől kellett Kőbányára jutnom. Vendéglátóm elirányított a 62-es villamoshoz, ami az Örs vezér téren tett volna le. Ha arra szálltam volna fel. A megállóban felpattantam az első arra járó villamosra, a Mézeskalács téri végállomáson vettem csak észre, hogy a 69-esen vagyok, valamint éppen ellenkező irányban. Vissza egy másik irányba, ezen pedig egy utas ajánlotta, hogy majd szálljak át a 3-asra. Megfelelő helyen le is szálltam, majd megint fel az első arra járó sárgára - még mindig nem villant az agyamba, hogy egy vaspályán, egy megállóban nem csak egy járat közlekedhet. Így aztán ismét egy 69-esre szálltam, és visszazötyögtem vele a Mézeskalács térre. Ezek után taxiba ültem, hogy ne késsek el Kőbányáról. Dolgom végeztével Angyalföld felé vettem az irányt, ám szándékom ellenére nem a 3-as villamosra sikerült felszállnom, hanem arra a bizonyos 62-esre...

Sokan kérdezték már tőlem, miért nem vezetek. Fentebb a válasz. Tudniillik a BKV-s, gyalogos kavargásaimból nagy kár még nem ért senkit :)